Jogilag mi minősül tiltott szaporításnak?

A közösségi média kutyás csoportjaiban sokszor olvashatóak az utóbbi időben olyan kommentek, amelyek szerint "a szaporítás tilos". De mit is értünk pontosan e fogalom alatt? Illetve jogilag mi minősül tiltott szaporításnak, amelyet a Büntető Törvénykönyv szankcionál? Bár nem tagadom, én magam is azok közé tartozom, akik a jelenlegi szabályozásnál jóval szigorúbb szemléletet optimálisnak tartva - a rengeteg, szenvedő és nyomorba született kutya láttán - kizárólag a valóban tenyészetnek minősülő kennelek számára engedélyeznék az ebek ivartalanításának mellőzését, a hatályos jogszabályok lényegesen megengedőbbek ezen a téren. Alapvetően nem kötelezik ugyanis az állattartókat a kutyáik ivartalanítására, egy szűk körű kivételtől eltekintve, amelyet a veszélyessé nyilvánított és így nyilvántartott kutyák jelentenek. Fontos kiemelni, hogy itt nem bizonyos kutyafajták minden egyedéről van szó, hanem jellemzően egy-egy kutyatámadást (harapást) követően lefolytatott egyéni eljárásokra. E szűk kört leszámítva ugyanakkor a hatályos jogi szabályozás alapján nem jogellenes, ha az állattartó kutyája ivaros marad és akár évente többször is utódokat nemz/hoz világra. Az már más kérdés, hogy aki érdemben belelát az állatvédelembe, tudja, hogy ha mostantól évekig nem születne egyetlen kiskutya sem Magyarországon, akkor is túlterheltek és túlzsúfoltak lennének a menhelyek, akkor is számos kutya életét oltanák ki a gyepmesteri és ebrendészeti telepeken, s akkor is igen népes lenne a kóbor állomány létszáma...

De a szaporítás mely formája minősül akkor mégis bűncselekménynek? Erre a kérdésre a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 244. § (4) bekezdése adja meg. Ennek alapján a jogellenesség együttes feltételei:

- a szaporítással összefüggő haszonszerzési cél áll fenn

- tíznél nagyobb számú kedvtelésből tartott állatra irányul

- a jó gazda gondosságát* elmulasztja az állattartó ÉS ezáltal indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz velük szemben, amely alkalmas arra, hogy a maradandó egészségkárosodásukat vagy pusztulásukat okozza.

Tegyük hozzá, a jogalkotó sajnos nem fogalmaz teljesen egyértelműen annak kapcsán, hogy a tíznél nagyobb egyedszámba a kölyök, illetve a felnőtt állatok egyaránt beletartozhatnak-e, s ez okozhat eltéréseket/félreértéseket a jogalkalmazás során. A nagy szaporítótelepek állománya esetén persze ez a dilemma nem merül fel, hiszen az jellemzően bőven meghaladja a tíz egyedet a felnőtt kutyák vonatkozásában is. A szaporítás Btk-ban meghatározott esete tehát büntetőjogi felelősséget von maga után, és feljelentésnek van helye vele szemben. De mi a teendő akkor, ha tíz egyedszámnál nem nagyobb létszámú állatra valósítják meg a szaporítást, a jó gazda gondosságának elmulasztásával? Ez már a közigazgatási jog körébe tartozik, és jellemzően a jegyzőhöz, mint állatvédelmi hatósághoz lehet bejelentést tenni, amennyiben a tudomásunkra jut ilyen tevékenység. Fontos kiemelni azt is, hogy mind a feljelentő, mint a bejelentő kérheti az adatai zártan kezelését az eljáró hatóságtól. Amennyiben a jó gazda gondosságába is belefér az állattartás, és tíznél nem nagyobb a szaporított állatok egyedszáma, akiket ugyanakkor pénzért hirdetnek, az ilyen ügyek (főleg jelentősebb pénzforgalom esetén) a NAV figyelmét kelthetik fel...

Vajon tényleg egyre jobban figyelünk a szaporítók elleni fellépésre? Az utóbbi évek során több nagy, horrorisztikus körülményekkel rendelkező szaporítótelep feltárására és felszámolására sor került, s érzékelhető a büntetőjogi, illetve közigazgatási jogi szankciók tényleges alkalmazására irányuló szándék hangsúlyosabbá válása a hatóságok részéről, ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy a kereslet, azaz a kutyatartást tervező emberek hozzáállása rendkívüli jelentőséggel bír a kínálat szempontjából. Amíg ugyanis a jelentős részük úgy vélekedik, hogy a fajtajellegű kutyák "trendibbek" a mentett, örökbefogadott, keverék társaiknál, és amíg bizonyos fajták széles körben divatba jönnek, függetlenül az egészségügyi állapotuktól, addig minden bizonnyal intenzív marad a szaporítók tevékenysége. A hivatalos tenyészetekhez képest jóval alacsonyabb árakért azonban keményen megfizetnek a szaporított egyedek és gazdáik a gyakorta felmerülő örökletes betegségek, genetikai problémák révén. Ezért is tartom kiemelten fontosnak az állatvédelmi edukációt, a szemléletformálást és az örökbefogadás népszerűsítését.

*A jó gazda gondosságának meghatározása: az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 3. § 8. pontja, vagyis: "az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)."